Siwa Egyiptom legnyugatibb oázisa, melyet csak pár kilométer választ el a líbiai határtól.
Az ókorban nagyobb jelentőséget akkor kapott, mikor Amasis fáraó, a XXVI. dinasztia uralkodója (Kr.e. 570–526) felépítette az Ámon templomot, mely később jósdaként híresült el, és sok érdekes történet kapcsolódik hozzá.
Többek között, a templom papjainak tulajdonítják egy egész perzsa hadsereg eltűntetését a sivatagban, mikor Thébából az oázis meghódítására indultak.
Ezt a templomot kereste fel Nagy Sándor Kr.e. 331-ben, ahol is Isten fiának („A Nap Véréből Született”-nek) kiáltották ki, és így jogot formálhatott Egyiptom trónjára.
Később Justinianus császár bezáratta a templomot, de Ámon Isten tisztelete fennmaradt egészen az Iszlám hit elterjedéséig (Kr.u. 640).
Az oázisnak van egy érdekes magyar vonatkozása is. Innen indult útnak Almásy László gróf (az „Angol beteg” című film dolgozza fel történetét), a Gilf Kebír területére, ahol felfedezte a híres „Úszók barlangját”.
Siwa különleges az oázisok között. Egy külön világ, melyben túlnyomórészt berber lakosság él, és kultúrája annyira nem egyiptomi, bár érződik rajta a behatás, hogy az utazó már úgy érzi, Fekete-Afrikában jár.
Mit is jelent Siwa a homoktenger kellős közepén? Árnyas pálmaligetek, édesvizű források, élelem s közel-távol ez az egyetlen hely, mely a túlélést biztosítja a kietlen pusztaságban.